1947. április 30. A 23 éves Evelyn McHale New Yorkból a pennsylvaniai Eastonba utazik vőlegényéhez, Barry Rhodes főiskolai hallgatóhoz. A hölgy mindössze egy napot tölt kedvesénél, május elsején már hazafelé veszi az irányt, de ismerősei soha többé nem hallottak róla. Mindeközben Robert Wiles fényképész-tanonc éppen az Empire State Buliding alatt tevékenykedik, amikor hangos puffanásra lesz figyelmes. Amikor közelebb lép a hang irányához, észreveszi, hogy egy fiatal nő teste zuhant rá egy autóra - Evelyn McHale az.
A hölgy testtartása egészen szokatlan, sőt, elegáns: olyan mintha éppen elaludt volna, kezeinek pozíciója akár arra is utalhatna, hogy éppen ábrándozik. De a körülötte állók számára egyértelmű a tény: a lány már halott, és nem lehet rajta segíteni. Wiles a kezében lévő fényképezőgéppel azonnal dokumentálja McHale halálát, akit később testvére, Helen Brenner azonosított. Az eset ügyében nyomozó Frank Murray detektív egy noteszbe zárt búcsúüzenet talált a nőnél, amely alapján kiderült, nem balesettel, hanem öngyilkossággal áll szemben, később pedig arra is sikerült rájönnie, hogy a hölgy az Empire State Buliding 86. emeletéről vetette ki magát.
"Nem akarom, hogy bárki a családomon belül, vagy a családomon kívül tudomást vegyen rólam. Elhamvasztanátok a testemet? Kérlek titeket és a családomat, hogy ne rendezzenek miattam megemlékezést. A vőlegényem azt kérte tőlem, hogy menjek hozzá júniusban. Nem hiszem, hogy bárkinek is jó felesége lennék, sokkal jobb lesz neki nélkülem. Mondjátok meg az apámnak, hogy túl sokban hasonlítok az anyámra" - írta McHale, akit kérése szerint elhamvasztottak, és nem rendeztek számára temetést, vagy bármilyen megemlékezést.
Wiles képe először a LIFE magazinban jelent meg egy egész oldalon, mely "A legszebb öngyilkosság"-ként került be az egyetemes fotótörténetbe. Andy Warholt is megihlette a kép, ő saját, 1962-es, Öngyilkosság: Zuhanó Test című alkotásához használta fel a Wiles által elkapott pillanatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése