1946. július 1. A világ szinte még fel sem ocsúdott történetének legveszélyesebb fegyvere, az atombombának első két, óriási pusztítást okozó bevetése során. A Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák, a Little Boy és a Fat Man megnyitották az atomkorszakot, melynek súlyos terhe évtizedekig ott figyelt a hidegháború felett, félelem költözött az otthonokba, a világűr meghódításával pedig az addig csak a sci-fi alkotásokban szereplő csillagháború rémképe is megjelent A Japánt ért tragédiák után az Egyesült Államok már azt tervezte, hogy mikor tesztelhetik ismét az atombombát, mindenekelőtt saját nemzete védelme érdekében.
Az USA az Operation Crossroads keretében három bombát (Able, Baker és Charlie) szeretett volna felrobbantani - a nevek a haditengerészet által 1941 és 1956 között használt abc első betűit takarják, és mind ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, mint a Nagaszakit elpusztító Az első tesztet május 15-ére tűzték ki, ám James F. Brynes, az Egyesült Államok külügyminisztere, nemzetközi kapcsolatokra hivatkozva azt javasolta Harry S. Truman elnöknek, hogy halasszák el, vagy töröljék a próbát. Brynesnak annyit sikerült elérnie, hogy az Able-t 1946. július 1-én robbantsák fel.
A haditengerészet altengernagya, William H. P. Blandy a Csendes-óceánon található Marshall-szigetekhez tartozó Bikini-atollt szemelte ki a tesztek helyszínéül. A választás azért esett erre, mert számtalan követelménynek kellett megfeleljen: az USA területének részét képezze, evakuálható lakossága legyen, legalább 500 kilométerre helyezkedjen a legközelebbi várostól, 1600 kilométeres körzetben legyen haditengerészeti bázis a bombát ledobó B-29-esek miatt, valamint megfelelő időjárási körülmények szükségeltettek a robbantásokhoz.
Az atoll 167 lakója önszántából hagyta el lakóhelyét, sőt, a helyi törzsfőnök még a televízióban is nyilatkozott arról, hogy mennyire örülnek annak, hogy részesei lehetnek egy ilyen nagy volumenű vállalkozásnak. A teszt elsődleges célja az volt, hogy a haditengerészet megismerhesse a robbantások közvetlen környezetre mért hatásait - ennek érdekében négy amerikai csatahajó, két repülőgép-anyahajó, két cirkáló, tizenegy romboló, nyolc tengeralattjáró, számtalan kisebb segédhajó és kétéltű, valamint három, a németektől és a japánoktól hadizsákményként elkobzott csatahajó (közöttük a Prinz Eugen és a Nagato) horgonyozott a robbantások epicentrumától megszabott távolságokra. A hajókra emellett 200 sertést, 60 tengerimalacot, 204 kecskét, 5000 patkányt, 200 egeret, valamint rovatokat tartalmazó gabonát is felvittek, a robbantások élettani hatásait tanulmányozva.
Az Able tesztet július 1-én hajtották végre: a Rita Hayworth által alakított karakterre utalva Gildának nevezett, a korábban Nagaszakinál "fotórepülő" szerepét betöltő B-29-es által ledobott bombát 150 méterre a vízfeleszín felett robbantották fel. A haditengerészet által a helyszínre utaztatott 114 újságíró csalódásának adott hangot akkori tudósításaikban, hiszen sokkal nagyobb pusztításra számítottak, mint két elsüllyedt, egy felborult, és 18 megsérült hajóra. Ennek oka feltehetőleg az volt, hogy a bomba valójában célt tévesztett, és 649 méterre célponttól robbant fel.
Több mint három héttel később, július 25-én került sor a második, Baker-kódnevű robbantásra: a Helen of Bikini nevet viselő bombát az LSM-60 deszanthajó helyezte el 27 méter mélyen , ugyanolyan távolságra a felszíntől és a tengerfenéktől. A robbantás után a hajó egyetlen egy darabját sem találták meg, feltételezhetően azért, mert egyszerűen porrá égett. Tíz hajó süllyedt el, a felszínen maradt hajókat pedig az iszonyatos víznyomás tette tönkre. A robbanás 9 méter mély és 610 méter széles krátert vájt a tengerfenékben, a felszínre gejzírként feltörő víz és "kupola" majdnem a két kilométeres magasságot is elérte, az úgynevezett Wilson-felhő aláereszkedésével pedig egy karfiolfelhő jelent meg. A detonáció 300 méter magas hullámokat gerjesztett, az óriási víz-por-homokfelhő és a robbantás következményeinek pontos elnevezésére két hónappal később pedig egy konferenciát is tartottak.
Amíg az Able-tesztnél számtalan állat életben maradt, vagy csak később pusztult el, a Bakernél használt összes disznó és a patkányok többsége is belehalt a robbanásba. Az 1947 elejére tervezett Charlie-robbantást megfelelő felszerelés hiányában törölték, és 1955-ig nem is teszteltek atombombákat a víz alatt. A filmművészet nem csak dokumentum-alkotások formájában őrizte meg a robbantásról készült felvételeket: az 1998-as Godzilla című alkotás a Baker-robbantással nyit, de a 2014-es Godzillában is megtalálható a világtörténelem első víz alatti atomrobbantásának filmszalagra rögzített emléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése