Az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett magyar labdarúgó-válogatott, ismertebb nevén az Aranycsapat nem elégedett meg a világ egyik, ha nem a legjobb futballcsapatának megtisztelő címkéjével. A nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv ugyanis már Finnországban lekötött egy barátságos mérkőzést az angolokkal, hol máshol, mint a világhírű Wembley Stadionba, 1953. november 25-ére.
A magyar csapat mindent beleadva készült a presztízsmeccsre, melynek fontosságát jól jelzi, hogy a hazai pályán 90 éve veretlen angolok "az évszázad mérkőzéseként" harangozták be az összecsapást. Mégis, ellenfeleink kissé félvállról vették a küzdelmet, talán éppen az otthoni sorozat miatt. A mieink a mindössze négy alkalommal ebben az összeállításban felálló, klasszikus Aranycsapat-tizeneggyel szálltak szembe az angolokkal:
Grosics Gyula – kapus
Buzánszky Jenő (Kazal) – jobbhátvéd
Lóránt Gyula – középhátvéd
Lantos Mihály – balhátvéd
Bozsik József (Cucu) – jobbfedezet
Zakariás József (Zaki) – balfedezet
Budai II. László (Púpos) – jobbszélső
Kocsis Sándor (Kocka) – jobbösszekötő
Hidegkuti Nándor (Öreg) – hátravont középcsatár
Puskás Ferenc (Öcsi, Sváb) – balösszekötő (csapatkapitány)
Czibor Zoltán (Bolond, Rongylábú) – balszélső
Csere: Gellér Sándor – kapus
November 25-én 105 ezer rajongó nézte a helyszínen, Magyarországon pedig az Aranycsapat 12. tagja, Szepesi György kommentálásában milliók hallhatták a titánok csatáját. A kilencven perc totális megsemmisülést hozott az angolok számára, hiszen miután az első percben megszereztük a vezetést Hidegkuti révén, 4-2-vel zártuk a félidőt. A második játékrész 57. percében már ki is alakult a legendássá vált 6-3-as végeredmény, mely filmet (Játszd újra Tutti!), dalt (Hobo Blues Band), sportoldalt (hatharom.com), de még csokit is (6:3 szelet) ihletett, november 25-ét pedig 1993-ban az MLSZ a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
A mérkőzés után nem volt kétséges, hogy miénk a világ legjobb futballcsapata, és éppen a hatalmas várakozás miatt volt akkora csalódás, hogy fél évvel később nem tudtuk hazahozni a világbajnoknak járó Jules Rimet-kupát Svájcból.
Az Aranycsapatból utolsóként Buzánszky Jenő költözött az égi futballpályákra 2015. január 11-én, legendájuk azonban tovább él - milyen furcsa -, 63 évvel az emlékezetes 6:3 után is.
Fotó: Press Association
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése