Az első világháború alatt az emberek hite megrendült abban, amit Pierre de Coubertin báró bő húsz évvel azelőtt hirdetett. A francia sportdiplomata részben azért hívta életre az újkori olimpiai játékokat, hogy egységbe forrassza a világ nemzeteit, melyeknek ha ellentéteik is vannak egymással, akkor legalább az esemény idejére felejtsék el azokat, és szálljanak síkra a békéért. Nos, ez az 1912-es, stockholmi olimpiáig, az államok között kialakuló szövetségek (Antant, Központi hatalmak) ellenére működött, de két évvel később fölbolydult a világ.
A háború ellenére a német szervezők tovább folytatták az előkészületeket, hiszen az 1916-os olimpia rendezési jogát Berlin kapta meg - de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy az események viharában nem lehetne megrendezni a játékokat, így azok törlése mellett döntött. Ezért volt felüdülés, amiikor négy évvel később, Antwerpenben ismét felgyulladhatott az olimpiai láng - a NOB mindenképpen olyan országnak akarta adni a rendezést, mely komoly veszteségeket szenvedett a világháborúban, Belgium pedig éppen ilyen volt Németország és Franciaország szorításában.
Noha Antwerpen idején egy új, békésebb időszak beköszöntét remélték az emberek, Magyarország, Németorszság, Ausztria, Bulgária és az Oszmán Birodalom sem kapott meghívást az olimpiára, mint a háború kirobbantói. Ennek ellenére az 1920-as a béke olimpiája lett: itt húzták fel először a világbékét és a nemzetek összetartozását jelképező ötkarikás zászlót a megnyitóünnepségén, itt hallhattak a jelenlévők először olimpiai esküt, valamint itt engedtek először több száz galambot, szintén a béke jelenként.
Az antwerpeni olimpia egy máig fennálló rekord miatt is emlékezetes maradt: a 72 éves Oscar Shawn sportlövésben nyert aranyérmet, az ötkarikás történelem legidősebb olimpiai bajnokává válva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése