Ahogyan Eric Moussambani példája mutatja, az olimpiákon sokszor nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Az 1992-es barcelonai olimpián viszont a brit Derek Redmond esélyesként vágott neki a 400 méteres síkfutásnak, győztesként került az elődöntőjébe, és rengetegen dobogóra várták. De 150 méterrel a rajt után Redmond a combizmához kapott, és a földre rogyott. Annak ellenére, hogy a pálya személyzete azonnal hordággyal rohant oda hozzá, az atléta tiltakozott, és saját lábán szerette volna befejezni a küzdelmet.
A brit ha bicegve is, de tovább indult - persze versenytársai már rég célba értek -, pusztán tisztességből. A jelenetsort még meghatóbbá tette, hogy a célegyenesbe érve édesapja szaladt oda hozzá, és fiát támogatva, együtt kocogtak át a célvonalon. Persze külső segítség igénybe vétele miatt Redmondot kizárták a futamból, de ez semmit sem vont le a pillanat értékéből. A futó szenvedése később bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 'Celebrate Humanity' (Ünnepeld az emberiséget) videói közé, de megjelent a Visa, valamint a Nike egy-egy reklámszpotjában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése