Wilma Rudolph 1940. június 23-án született egy 22 gyermekes család 20. gyermekeként - gyerekkorára rányomta bélyegét, hogy két kilósan, koraszülöttként jött a világra, négy éves korában pedig gyermekbénulást diagnosztizáltak nála. Édesanyja, a bejárónőként dolgozó Blanche naponta hordta el kislányát a lakóhelyüktől ötven kilométerre található, feketéknek fenntartott kórházba. Noha állapota egyre javult, egészen tíz éves koráig nem tudott járni, és folyamatosan kapcsokkal kellett rögzíteni lábát.
13 éves korában, amikor véget értek kezelései és egészségesnek nyilvánították, nővére nyomdokain járva Wilma is kosárlabdázni kezdett - középiskolai csapatában játszva figyelt fel rá a Tennessee Állami Egyetem atlétikaedzője, Ed Temple, aki egyből tudta: csiszolatlan gyémántra lelt. Az edző segítségével korábban soha nem látott magasságokba emelkedett, és 16 éves korára már olimpikonnak mondhatta magát, ugyanis ott volt az '56-os melbourne-i játékokon, mi több, a 4x100-as váltó tagjaként bronzérmet szerzett.
Az igazi áttörés négy évvel később, Rómában jött el: Wilma Rudolph három számban (100m, 200m, 4x100 váltó) is aranyérmet szerzett, az olaszoktól pedig kiérdemelte a Fekete Gazella becenevet. Olimpiai karrieje befejeztével egyetemi képesítést szerzett általános iskolai oktatóként, de emellett edzőként és televíziós kommentárként is dolgozott. Négy gyermeknek adott életet, a boldog öregkort azonban nem érhette még - néhány hónappal édesanyja halála után előbb agytumort, majd torokrákot állapítottak meg nála 1994-ben, Betegségeibe hamarosan belehalt, de emléke örökké él, mint a hatvanas évek egyik, ha nem a leggyorsabb nője a világon.
Fotó: Getty Images
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése