Az 1936-os nyári olimpia úgy vonult be a történelembe, mint minden idők politikával leginkább átszőtt sporteseménye. Az uralmon lévő nemzeti szocialisták és az ország kancellárja, Adolf Hitler számára nem csak azért volt fontos a berlini olimpia, hogy hirdessék Németország nagyságát, hanem hogy kvázi érvényt szerezzenek uralkodó eszméjüknek, azaz hogy az árja sportolók felsőbbrendűek a többi ország atlétájánál.
Aztán jött az amerikai Jesse Owens, aki fekete sportolóként négy aranyérmet nyert az "árják" előtt 100 és 200 méteres síkfutásban, 4x100-as váltóban és távolugrásban. Ehhez kapcsolódik az olimpiák történetének egyik leghíresebb városi legendája, hogy Hitler győzelmei után nem volt hajlandó kezet fogni az "alsóbbrendű fajból" származó Owensszel. A történelem viszont másként fest: mielőtt az atléta megnyerte volna első aranyát, a Führer meghívta a német sportolókat díszpáholyába, hogy gratuláljon nekik - a NOB azonban felhívta a figyelmét, hogy vagy minden sportolónak gratuláljon, vagy egyiknek sem - így aztán másnap, még Owens futama előtt elhagyta az olimpiai stadiont.
Az amerikai így emlékezett a pillanatra: "Hitlernek külön meg volt határozva, hogy mikor érkezik, és mikor távozik, és a 100 méteres döntő után, még a díjátadó előtt el kellett mennie. Amikor a közvetítőállás felé tartottam, elhaladtam a páholya mellett, ő odaintett nekem, én pedig visszaintettem neki." Az tény, hogy a kancellár egyáltalán nem volt elragadtatva a fekete sportoló eredményeitől, és kritizálta is az USA-t, mondván, miért hagyják, hogy feketék nyerjenek nekik olimpiai aranyakat.
Később egy német újságíró azt állította, hogy Owens megmutatott neki egy titokban készített fényképet, melyen látható, ahogyan az amerikai kezet fog Hitlerrel, majd a Brit Légierő egyik pilótája emlékezett úgy, hogy látta kezet fogni a két férfit. Az említett fotó soha nem került elő, az idő előrehaladtával pedig egyre bizonytalanabb, hogy megtörtént-e az ominózus kézfogás. Owenst viszont sokkal jobban zavarta az, hogy a "demokratikus" USA-ban az elnök Franklin D. Roosevelt nem gratulált neki, és nem hívta meg a Fehér Házba, ráadásul sokkal nagyobb elnyomásban élt saját hazájában a faji szegregáció miatt, mint Hitler náci Németországában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése